Ezért nem fogysz

Eszeveszett diéta, nagymértékű kalória deficit, sok-sok edzés, az főként magas intenzitáson testsúlycsökkenésünk, fogyásunk mégis megáll. Abszurdum, de mégis élő jelenség.

 

 

Egy nemrég kiadott tanulmány szerint egy 51 éves nő elkezdett maraton futásra edzeni, és mindezt egy alacsony kalória bevitelű diétával párosította. Ennek eredményeként a várttal ellentétben a súlya nem csökkent, sőt majdhogynem emelkedett, alapanyagcseréje pedig 30 %-kal esett vissza. Hiábavaló kínszenvedések, gondolhatnánk, és már ezzel az eszmefuttatással dobnánk is a sarokba a futócipőt… De ne ezt tegyük, menjünk a dolgok végére és nézzük, mi is okozhatja ezt a barátinak éppenséggel nem nevezhető változást.

A stressz faktor

Más néven kortizol.  Egy hormon, melyet lényegében bármilyen stresszhatás  következtében kibocsájt szervezetünk – legyen szó a szomszéd megvadult kutyájáról, vagy egy drasztikus diétáról. A kortizolt sokan rossz hormonnak titulálják, ami nem épp jogos, hiszen egy-egy elvadult helyzetben hasznunkra lehet a jelentősebb kortizol löket. Az is igaz, hogy hosszabb távon megemelkedett szintje viszont negatív hatásokat hoz magával.

Szeretjük a kortizolt, hiszen a reggeli kortizol pulzáció segíti a zsírfelszabadulást, de állandó magas szintjét átkozhatjuk, mert közrejátszik a hasi zsír kialakulásában. Jó hatású, hiszen akut emelkedése elősegíti a memóriaműködést (ezért vésődnek be tudatunkba életünk stresszes helyzetei), viszont krónikusan magas szintje (mely depressziósoknál gyakran előfordul) megbénítja az emlékezetet.

A diétázás stressz

A diétázás stressz. És sokunk számára persze az edzés is. Épp ezért minél szélsőségesebb ez a két faktor, annál inkább számolhatunk e hormon eget rengető értékeivel. Kézenfekvő jelenség, de valamiért bele sem gondolunk, nem tudunk róla. Nem tudjuk, hogy a kortizol állandóan magas szintje sok rossz dologhoz vezethet. Az egyik a vízvisszatartás, ami egész egyszerűen elfedi a zsírégetés eredményét – akár hosszú ideig is.

A másik, hogy hatására csökken a leptin érzékenység az agyban. Amikor ez bekövetkezik, akkor vélhetően sok-sok minden félresiklik testünkben az anyagcserével kapcsolatban, így ez is közre játszhat a fogyással kapcsolatos negatív folyamatokban.

A stresszelő diétázó

Még egy gátló tényező! A nagyon stresszes típusok, vagy a rohamdiétába kezdő emberek, akik agyában csak az motoszkál, hogy “le kell fogynom, mégpedig azonnal”, vagy azok, akik egy-egy stagnáló nap után bevetnek még egy plusz óra kardiót az amúgy is ledolgozott 6 óra torna mellé, no, ők már eleve túltermelik a kortizolt! Nekik már lehet, hogy csupán ezért is nehéz lesz! Stresszeznek lassú fogyásuk miatt és még nagyobb csatákba kezdenek, holott a megoldás lehet, hogy éppen a relaxáció lenne.

Megáll a fogyás

A fent említett tényezők és hormonok mind-mind a zsírégetés gátját szabhatják. De a miértek talán nem is szükségesek, hanem a lényeg szem előtt tartása, ami pedig a következő a legtöbb ember esetében: hogy vagy a kalóriákat szorítsuk meg jobban, vagy az edzéseink mennyiségét növeljük meg kiadósabban. Mindkettőt kombinálni viszont nem szabad, hiszen mindez fogyásunk belassulását, vagy egész egyszerűen megállását eredményezheti.

Érdekesség: egy tanulmányban kimutatták, ha egy nagyon alacsony kalóriás diétát megfejelnek heti hat óra kardióval, akkor sokkal nagyobb anyagcsere sebesség csökkenés következett be, mintha csak diétáztak volna. A test érzékeli, mekkora a kalóriadeficit, és ha túl nagy, nem kívánatos dolgok történnek. Épp ezért soha nem célravezető az épp aktuális rohamdiétát sok kardió munkával párosítani! Legfőképp azért, mert ez a szituáció (drasztikus diéta – sok edzés) több szempontból sem helytálló.

További olvasnivaló:

Read previous post:
A súlyzós edzés mítoszai

Az erősítő edzés jól felismert előnyei ellenére még mindig számos hiedelem létezik. Íme a legnépszerűbb félreértések és a tudományos tények....

Close