Csak az edzés képes a fehérje szintézist eljuttatni az izmokba akkor, amikor a természetes fejlődési folyamat befejeződött. A teljes izompihentetéssel naponta 1% izmot veszítünk. Ez a mozdulatlanságból eredő izomzsugorodás, 3 hónap múlva szinte nem marad semmi. Ellenben, ha az izomgyakorlat nitrogén visszatartást produkál, és a fehérjefogyasztás is magas, a szintéziskészség is magasabb. Az is igaz viszont, hogy az izomzsugorodást ugyanúgy előidézheti a túlterhelő edzés mint a mozdulatlanság. Az izomzsugorodás 72 órával a legutolsó edzés, vagy gyakorlat után következik be.
Marcel Rouet 1950-ben “Minden testedzésben” a testedzés lényegéről ezt mondta. “Az izmot edzeni kell olyan sűrűn amilyen sűrűn csak lehet, csak így biztosíthatjuk a táplálásához szükséges vérbőséget” Azok az izmok amelyek rendszeresen megvannak dolgoztatva, duzzadva maradnak egy jó ideig, mert a munka közben az izmokba került folyadék lassan szívódik fel a vérkeringésben és a nyirokcsomókban. A vérkeringés által az izomsejtek fehérjét és tápanyagot szívnak fel (amelyek semlegesítő elemként hatnak a tejsavra) annyira jól, hogy minden duzzadás nyomot hagyva maga után, egyfajta sorozatos duzzadás jön létre, amely hosszú időre belevési magát az izomba. (Lambert)
Egy jól elvégzett gyakorlatsor méretben legalább 1,5 cm növekedést kell, hogy eredményezzen a karon, és 3 cm -t a comb körül. Ezek a növekedések nem maradnak meg örökre, de valami csak marad belőlük. Ez a különösen jelentős duzzadás azt bizonyítja, hogy az izom vérbő, vagyis, hogy a beáramlott építőanyagaival a vér táplálja az izmokat. Az izomfejlődés kulcsa tehát az érintett izomcsoport teljes vérbőségében rejlik. Ezt a vérbőséget csak akkor érhetjük el, ha kellően és eléggé hosszú ideig megdolgoztatjuk az izomcsoportokat.