A kemény edzést követő izomfájdalom gyakori a testépítők körében. Ez a fájdalom az izmokban, a szalagokban és az inakban keletkezett mikrosérülések következménye, igazából semmi köze a valódi sérülésekhez, ettől függetlenül gyakran fájdalmas. A fájdalmat kikerülni nem lehet, hiszen ez annak a jele, hogy intenzíven edzettünk.
A fájdalom másik gyakori oka az, hogy tejsav halmozódik fel az izmokban, amely a munkába vett izom környékén gyűlik fel, és gyorsabban termelődik, mint ahogy azt a keringési rendszer el tudná szállítani. A túlzott mértékű tejsav okozza az égető érzést, amikor egy csomó kemény ismétlést végzünk, és szintén a tejsav tehető felelőssé az edzés utáni izomlázért.
Az izomláz nem rossz dolog, sőt jó jelnek tekinthetjük, hiszen azt jelzi, hogy elég intenzíven edzettünk ahhoz, hogy izomlázunk legyen. Ha azonban olyan erős izomlázunk van, hogy az gátol az edzésben vagy az élet más területein, akkor egy darabig pihennünk kell. Ha enyhe fájdalmat érzünk, akkor az annak a jele, hogy jó, kemény edzést végeztünk, ha nagyon-nagyon erős izomlázunk van, az azt jelenti, hogy kicsit túlzásba vittük a dolgot és egy kis pihenőre van szükségünk.
Természetesen nem mindig hallgattam én sem ezekre a jó tanácsokra. 16 éves koromban nem létezett olyan izomláz amely eltántoríthatott volna az edzéstől. Olyan is előfordult a későbbiekben, hogy egyik testrészemben majdnem egy hétig éreztem izomlázhoz hasonló illetve erősebb tüneteket. Persze ilyenkor szándékosan sokkoltunk egy adott izmot pl. 45 perc folyamatos vádli gyakorlatot végeztünk a teremben. Én azonban mit sem törődtem a kellemetlenségekkel, ha egyszer tudtam, hogy a sokkolás izomnövekedéshez vezet.
Meglepő módon, a jelek szerint az izomláz inkább az ismétlések negatív fázisából, tehát pl. a súly leengedésekor keletkezik, nem pedig a pozitív szakaszban, tehát a kinyomáskor. Ennek az az oka, hogy az izom szélsőségesen összehúzódik- amikor leeresztjük a súlyt, aránytalanul nagy megerőltetésnek tesszük ki a szalagokat és inakat, és a jelek szerint ez az, ami károsodást okoz.
Általában véve az ember tud edzeni akkor is, ha izomláza van. Sőt igazság szerint enyhül a dolog valamicskét, amikor vért pumpálunk a fájdalmas területre. A szauna, masszázs és egyéb kezelések szintén javíthatnak a dolgon, de tény az, hogy napokig kell várni, amíg a túlerőltetett szövet begyógyul és teljesen regenerálódik.
A fájdalom azonban jelezhet sérülést is, ami teljesen más, mint az egyszerű izomfájdalom vagy izomláz. Ez a fajta fájdalom azt jelzi, hogy közepesen súlyos vagy súlyos sérülést szenvedtünk. Az igazi sérülésből eredő fájdalom megköveteli, hogy azonnal hagyjuk abba a gyakorlatot. Az ilyen fájdalom mellett nem lehet folytatni az edzést. Ha tovább folytatjuk a gyakorlat végrehajtását, akkor az csak olaj a tűzre. Az egyetlen gyógymód az, ha pihentetjük a kérdéses területet, és orvoshoz fordulunk, ha a fájdalom nem akar megszűnni.
Végül meg kell tanulnunk azt, hogy megállapítsuk a különbséget a jó és rossz, tehát sérülésből származó fájdalom között, ha sikeresek akarunk lenni a testépítésben. Ha valódi sérülés mellett folytatni akarjuk az edzésünket, akkor jó ideig pihenő pályára kényszerülünk, sőt az is előfordulhat, hogy egy akut sérülésből krónikus sérülés lesz, amely ellen évekig kell küzdenünk.
Létezik olyasféle fájdalom, amely nemcsak, hogy elkerülhetetlen a testépítésben, de egyenesen kívánatos. Végül is, amikor bekövetkezik az az égető érzés az utolsó pár ismétlés előtt, mely megállásra próbál kényszeríteni minket, sokszor eldöntheti azt, hogy fejlődés vagy stagnálás lesz az eredmény. Bicepszezésnél a tizedik vagy tizenegyedik ismétlés, amikor az izom már kegyelemért könyörög, lehet, hogy az egyetlen út a bajnokhoz méltó kar megszerzéséhez.
A fájdalomhatáron túl történő edzés nem egyedi jelenség a sport világában. Amikor megkérdezték Muhammad Alit, hogy hány felülést csinált, amikor világbajnoki mérkőzésre készült , azt válaszolta, hogy nem tudja…Csak azután kezdem el számolni amikor már fáj….magyarázta.
