Minden testépítőt nagy elégedettséggel tölt el, ha belenéz a tükörbe, pózokba vágja magát, és figyeli, hogy mindenütt izmok dudorodnak a testén. De abban is nagy örömét leli, ha elővesz egy mérőszalagot, és méregeti, hogy bizonyos testrészei hány centit fejlődtek. Számomra azonban maga az edzés is mindig rendkívüli örömet és élvezetet okozott. Az edzőteremben eltöltött órák számomra mindig a nap fénypontját jelentették. Szerettem az edzés érzését és szeretem most is. Érezni ahogy felpumpálódnak az izmok, majd az edzés után következő megnyugvás, és az edzéssel járó fáradtság.
Nagyon fontos, hogy meglegyen bennünk ez a lelkesedés! Ha nem szeretjük a sportot, akkor egyszerűen képtelenség megbirkózni nap mint nap olyan edzésadaggal, amely egy átlagembernek szinte elképzelhetetlen. Azok a testépítők akik önmaguk kényszerítésével mennek le a konditerembe, soha nem fognak olyan messzire eljutni, mint azok, akik alig várják már, hogy elmehessenek gyúrni. Vannak olyan sportolók akiket ösztökélni kell, viszont vannak olyanok is akiket vissza kell fogni, hogy ne eddzenek már annyit. Ami engem illet, nekem sokkal szimpatikusabb az utóbbi típus.
Azt kapjuk, amit gondolunk.
A testépítésben a szellem ereje csaknem olyan fontos, mint maga a test. Az ismeretségi körömbe tartozó testépítő bajnokokban olyan erős motiváció dolgozott, hogy szó szerint akarták, hogy izmaik növekedjenek De a szellemünk más szempontból is fontos. Ha sikeresek akarunk lenni a testépítésben vagy bármely más sportban meg kell tanulnunk gondolkozni. Meg kell értenünk, hogy mi az, amit csinálunk. El kell sajátítanunk az edzéstechnikákat. Túl kell lépnünk az alapelveken, és meg kell tapasztalnunk, hogy mi az, ami tényleg beválik a számunkra. Fejlesztenünk kell az ösztöneinken éppúgy, ahogy az izmainkat fejlesztjük, és meg kell tanulnunk hallgatni az ösztöneinkre. Természetesen nagyon keményen kell edzenünk, de mit sem használ az egész, ha nem okosan csináljuk. Persze mindez idővel alakul ki.
Az elején minden testépítőnek ragaszkodni kell az alapokhoz. Ha kezdők vagyunk, nem edzhetünk az érzéseink szerint, hiszen fogalmunk sincs arról, hogy milyen érzés az, amikor az ember helyesen edz. Ehhez kell a tapasztalat. Először el kell sajátítanunk a helyes edzési technikákat, meg kell szoknunk, hogy ez milyen érzést kelt bennünk, és aztán lassan támaszkodhatunk majd az érzéseinkre és ösztöneinkre. Ha megtanultuk az összes fontos technikát, akkor meg kell figyelnünk, hogy számunkra, hogyan válik be. Ez a testépítés igazi művészete.
Az első lépés az, hogy tökéletesen megértsük, mit csinálunk az edzőteremben és megtanuljuk értelmezni azokat az érzéseket, amelyeket a napi edzés kivált belőlünk. Ne felejtsük el, ha versenyzéssel kacérkodunk, akkor ellenfeleink is körülbelül azonos technikai tudással rendelkeznek mint mi. A csata tehát ott dől el, hogy az ember milyen mértékben képes kihasználni saját ösztöneit. Nagyon nagy szükségünk van a gondolkodásra és a tanulásra is, okosan kell edzenünk. Míg az egyik edzésmódszer beválik az edzőtársunknak, az nem biztos, hogy nekünk is hasznos. Nekünk kell kikísérleteznünk a számunkra legoptimálisabb technikát, edzésmódszert , és ezekből összeállítani a megfelelő gyakorlatokkal a legütősebb edzésprogramokat!
Mindez tehát, évek hosszú és kitartó edzéseinek összessége, és sajnos a fejlődés a testépítésben általában nem egyenletes, felfelé ívelő görbe mentén történik. Akadályokkal és hátráltató tényezőkkel kel szembenéznünk az évek során.
Ha azonban bekövetkezik a várva várt eredmény igen felemelő érzést eredményez. Ne felejtsd el, mindig annyit kapsz vissza amennyit beletettél!
